Az ánand se nem a szenvedés, se nem az úgynevezett öröm. Ez egy egészen másfajta öröm, amelyben egyáltalán nincs semmi emléke a szenvedésnek, amelyet egyáltalán nem szennyez be az ellentét. Ez a tiszta egység, nincs benne dualitás.
A megszokott módon még elképzelni is nehéz ezt az állapotot. Hacsak nem ízleled meg, még megértened is nehéz. Mert minden, amit fel tudunk fogni, legalább két dolgot igényel; szükség van az ellentétre. Csak azért tudjuk megérteni a formát, mert ott a háttér. A nappal miatt mondunk éjszakát, a rossz miatt nevezünk valakit jónak, azért nevezünk valakit csodálatosnak, mert létezik a csúfság. Az ellentét szükséglet; az ellentét meghatároz.
De az ánand azt az állapotot jelenti, amelyben nincs ellentét; amikor eljutsz az egyig, amikor nem lehetséges a másik. A boldogság óceánjának csupán egy partja van. Ez egy cseppet sem logikus – mert hogyan lehet csak egyetlen part? Az üdvözültség állapota nem logikus. Azok, akik túlságosan kötődnek a logikához, sosem érhetik el. Csupán az őrült emberek számára tárul fel az ajtaja.

Gondolkodás, érzés, létezés – ez a három központ. De az érzés egyértelműen közelebb van a létezéshez, mint a gondolkodás, és az érzés eszközként működik. Érezz többet, és kevesebbet fogsz gondolkodni. Ne küzdj a gondolkodás ellen, mert a gondolkodás elleni harc újabb harci gondolatokat teremt. Sose harcolj a gondolkodás ellen; semmi értelme.
A gondolkodás elleni harc helyett inkább irányítsd energiádat az érzéshez. Inkább énekelj, mint gondolkodj, inkább szeress, mint filozofálj, inkább verseket olvass, mint prózát. Táncolj, nézd a természetet, és bármit teszel, tedd a szíveden keresztül. A szív az elhanyagolt központ: amint elkezdesz odafigyelni rá, működésbe lép. Amikor működésbe lép, az elmébe tartó energia automatikusan a szív felé kezd haladni. És a szív közelebb van az energiaközponthoz. Az energiaközpont a köldökben van – ezért tulajdonképpen kemény munka felpumpálni az energiát a fejbe.
Ezért létezik az egész nevelési rendszer: megtanít rá, hogyan pumpáld a központból az energiát egyenesen a fejbe, hogyan kerüld ki a szívet. Ezért van, hogy sem az általános iskola, sem a középiskola, sem az egyetem nem tanít meg arra: hogyan érezz. Elpusztítják az érzést, mert tudják, hogy ha érzel, nem tudsz gondolkodni. De könnyű áttérni a fejtől a szívhez, és még könnyebb áttérni a szívtől a köldökhöz. A köldökben egyszerűen egy létező vagy, tiszta létező – érzés nélkül, gondolkodás nélkül; egyáltalán nem mozogsz. Ez a forgószél középpontja.

Állandó elégedetlenségben élni olyan fájdalmas, hogy az elme meg teremti az elégedettség illúzióját; ezek az illúziók tartják mozgásban az embereket, ezek segítenek. Ha elveszel minden illúziót, az embereknek semmilyen okuk nem marad arra, hogy akár egyetlen pillanattal is tovább éljenek. Szükségük van rájuk. Az öntudatlanságban az illúzió szükséglet, mert illúziókon keresztül teremtünk álértelmeket az életben, és természetesen, amíg a valódi meg nem történik, addig álértelmeket kell gyártanunk. Amikor megelégelünk egy álértelmet, teremtünk egy másikat. Ha megelégeljük a pénzt, belevetjük magunkat a politikába; ha megelégeljük a politikát, továbblépünk valami máshoz. Még az úgynevezett vallás sem más, mint tünékeny illúzió.
A valódi vallásnak semmi köze az úgynevezett vallásokhoz: a kereszténységhez, a hinduizmushoz, az iszlámhoz. A valódi vallás minden illúzió darabokra zúzása. Jelentése: elégedetlenségben élni, mély szenvedésben, szörnyű fájdalomban, és a valódi dolgok után kutatni.
Nagy fájdalommal övezett út, és kevesen járják, mert az emberek már elindulni sem tudnak rajta. Legelőször is képtelenek elfogadni az élet fájdalmát – pedig az a fájdalom minden fejlődés forrása. Meglátni minden meztelen igazságát – nem elkerülni, nem menekülni, keresztül-kasul végignézni -, ez az intelligencia kezdete, a figyelem kezdete, a tudatosság kezdete.

Még a legnagyobb bűnösök is tiszták maradnak lényük legbensőbb magjában. Ezért még a legelvetemültebb bűnös is szent marad; a bűn csak a felszínét érinti, a határvonalát. Nem tud eljutni a belső magig, mert a tettek a felszínen maradnak; csupán a létezés van a magban.
És amikor elkezdesz az emberek lényébe tekinteni, akkor senki sem bűnös, senki nem volt soha bűnös. Mert az lehetetlen. A tisztaság olyan abszolút, hogy bármit teszünk, nem több egy álomnál; ez a keleti megközelítés. A keleti megközelítés nem sokat törődik a tetteiddel. Azt mondja, bármit tettél, egyszerűen elindulhatsz befelé, és kapcsolatba léphetsz lényeddel, amely kristálytiszta marad, mindig tiszta, szennyezetlen. A felszínen csak arcok vannak: szent és bűnös, jó és rossz, híres és megszállott. Ezek csak szerepek, mintha egy drámai előadás folyna. Valakiből Jézus lesz, valakiből Júdás. Mindkettőre szükség van: Jézus nem lehet Júdás nélkül, és mi lenne Júdás Jézus nélkül? Mindkettőjükre szükség van ahhoz, hogy az egész Krisztus-történet végbemenjen. De a színfalak mögött együtt ülnek, teát isznak és dohányoznak.
Ez a valóság. Az egész világ egy hatalmas színpad, és egy nagyszabású drámai előadás folyik rajta. Ezért ne nyugtalankodj miatta. Bármilyen szerepet kapsz belőle, játszd el a lehető legnagyobb örömmel, és mindig emlékezz arra, hogy mélyen belül tiszta maradsz.

Csak akkor szerethetsz valaki mást, ha van benned szeretet. Csak akkor oszthatsz meg másokkal valamit, ha rendelkezel vele. De az egész emberiség eszerint a rossz ideológia szerint él, ezért magától értetődőnek vesszük – mintha már szeretnénk magunkat, és a kérdés csak az lenne, hogyan szeressük a szomszédunkat. Ez lehetetlen! Ezért van, hogy annyit beszélnek a szeretetről, a világ mégis csúnya, és tele van gyűlölettel, háborúval, erőszakkal és haraggal.
Ez egy nagy felismerés, ha eljutsz hozzá – hogy nem szereted magadat. Nagyon nehéz szeretni önmagunkat, mert azt tanították, hogy ítéljük el magunkat, és ne szeressük. Azt tanították, hogy bűnösök vagyunk. Azt tanították, hogy értéktelenek vagyunk. Ezért lett olyan nehéz szeretni. Hogyan szerethetnél egy értéktelen embert? Hogyan szerethetnél valakit, aki már el van ítélve?
De el fog jönni. Ha eljön a felismerés, hogy nem szereted magadat, akkor nincs miért aggódnod. Egy ablak kinyílt. Nem leszel sokáig a szobában; ki fogsz lépni a szabadba. Amint megismered a nyitott eget, képtelen leszel tovább egy áporodott világban maradni. Ki fogsz lépni belőle.

Azt mondják, a tolvajok mindenki másnál jobban látnak a sötétben, mert sötétben kell dogozniuk. Ismeretlen házakba kell behatolniuk, és minden lépés veszélyt rejt. Megbotolhatnak valamiben. Lassan-lassan elkezdenek látni a sötétben. A sötétség már nem olyan sötét számukra. Ezért ne félj. Légy olyan, mint egy tolvaj. Ülj lehunyt szemmel, és nézz bele a sötétségbe olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehetséges. Legyen ez a meditációd.
Mindennap harminc percig ülj a sarokban, hunyd le a szemed, és teremts sötétséget – olyan sötétet, amilyet csak el tudsz képzelni -, és azután nézz bele abba a sötétségbe. Nehéz feladat már egy fekete táblát is magad elé képzelni, olyan sötét, olyan fekete. Hamarosan még nagyobb sötétséget is el tudsz majd képzelni. Hatalmas meglepetéssel tapasztalod majd, hogy minél mélyebben tekintesz a sötétségbe, annál tisztábbá válik a tekinteted.
És ha feltámad a félelem, engedd. Tulajdonképpen élvezned kellene. Engedd, hogy ott legyen; kezdj reszketni. Ha a félelem furcsa vibrálásba kezd körülötted, egyszerűen engedd. Félj annyira, amennyire csak lehetséges. Szinte vegyen birtokába a félelem… és nézd meg, milyen csodálatos. Majdnem olyan, mint egy fürdő; sok port lemos rólad. Amikor véget ér a reszketés, nagyon elevennek érzed majd magadat, élettől lüktetsz, új energia árad benned, megfiatalodsz.

A szeretet nagy bajt tud hozni, és nagy örömet is. Nagyon-nagyon ébernek kell lenned, mert a szeretet a kémiánk alapja. Ha éber vagy a szeretetenergiáddal, akkor minden rendben megy.
Mindig szeress valami nálad magasabb rendűt, és akkor sosem kerülsz bajba; mindig szeress valami nálad nagyobbat. Az emberek szívesen szeretnek olyasvalamit, ami alacsonyabb rendű náluk, ami kisebb náluk. A kisebbet irányítani tudod, uralkodhatsz fölötte, a gyengébbel nagyon jól érzed magadat, mert különbnek tűnsz nála – akkor elégedett az ego. És amint a szeretetedből kezdesz egót teremteni, akkor elkötelezed magad a pokollal.
Szeress valami magasabb rendűt, valami nagyobbat, olyasvalamit, amiben elveszel, amit nem tudsz irányítani; ami a hatalmába kerít téged, de neked nem lehet hatalmad fölötte. Akkor az ego eltűnik, és amikor a szeretetben nincs ego, az az imádság.

Valójában senki sem beteg. A társadalom beteg, az egyének áldozatok. A társadalomnak van szüksége terápiára; az egyéneknek egyszerűen szeretetre van szükségük. A társadalom a beteg, az igényel kórházi kezelést.
Azért az egyének szenvednek, mert a társadalom megfoghatatlan; láthatatlan marad. Ha megpróbálod megragadni, egy egyént találsz, és őrá hárul a felelősség – pedig ő egyszerűen csak szenved, áldozat. Megértésre van szüksége, nem terápiára; szeretetre, nem terápiára. A társadalom nem ad neki megértést, nem ad neki szeretetet. A társadalom kényszerzubbonyt ad rá, börtönbe zárja. A társadalom skatulyába erőlteti, kategorizálja, felcímkézi: “ez vagy te, ez az identitásod”.
Te szabadság vagy, és nincs identitásod. Téged nem lehet felcímkézni, ebben rejlik szépséged és dicsőséged – hogy nem tudod megmondani, ki vagy. Állandó átalakulásban vagy. Mire eléred, hogy ez vagy az vagy, addigra már továbbléptél. Te döntöd el minden pillanatban, mi akarsz lenni – lenni vagy nem lenni. Minden pillanat egy friss döntés, az élet friss kiáradása. A bűnös egyetlen pillanat alatt szent lehet, és a szent egyetlen pillanat alatt bűnös lehet. Az egészségtelen egészségessé válhat, és az egészséges egészségtelenné lehet egyetlen pillanat alatt. Csak egy elhatározás megváltoztatása, csupán egy felismerés megváltoztatása, egy szemléletváltás, és minden megváltozik.

Az igazság benned van. Ott van bent, a kereső szívében. Tehát ha az egyik ajtóra az van írva, hogy „illúzió”, a másikra pedig, hogy „igazság”, ne fáradj azzal, hogy választasz közöttük. Mindkettő illúzió. Te vagy az igazság. Az igazság a te tudatod.
Légy éberebb és tudatosabb. A kérdés nem a két ajtó közti választás. Sötétség van, mert öntudatlan vagy, vagyis külső fény nem segíthet. Adhatok neked most azonnal egy lámpát, de nem fog segíteni. Mire eléred a szobádat, ki fog hunyni.
Tudatosabbá kell válnod, egyre-egyre tudatosabbá és éberebbé, hogy belső lángod – egyedül az – megvilágítsa a környezetedet. Abban a fényben látni fogod, hogy minden ajtó eltűnt. Az ajtó, amely illúzióvolt, és az ajtó, amely igazság volt – mindkettő eltűnt. Cinkostársak voltak. Valójában mindkettő ugyanarra a helyre vezetett. Csak megadták neked a választás illúzióját. Tehát mindegy, hogy mit választasz, mindig ugyanazt választod. Mindkettő ugyanarra a folyosóra vezet. Végül az illúziónál bukkansz ki. Ezért nem ez a probléma. A probléma az, hogyan válj éberebbé.

Mindannyiszor, ha tudatára ébredsz valaminek, elkülönülsz tőle. Ha boldog vagy, külön vagy te, és külön van a boldogság. Tehát igazán boldognak lenni azt jelenti, hogy inkább boldogsággá válsz, mint boldoggá. Feloldódsz lassan-lassan. Amikor boldogtalan vagy, túlságosan vagy. Az ego kerül a fókuszba, amikor boldogtalan vagy. Ezért maradnak az egoista emberek nagyon boldogtalanok, és a boldogtalan emberek nagyon egoisták. A kettő összekapcsolódik.
Ha egoista akarsz lenni, boldogtalannak kell lenned. A boldogtalanság adja a hátteret, és az ego abból lép elő nagyon tisztán, kristály tisztán, mint egy fehér pötty a fekete háttéren. Minél boldogabb vagy, annál kevésbé vagy. Ezért van, hogy sok ember akar boldog lenni, de valójában félnek is tőle. Megfigyelésem szerint az emberek azt mondják, boldogok szeretnének lenni, de valójában nem is akarják. Félnek, hogy el fognak veszni. A boldogság és az ego nem fér össze. Minél boldogabb vagy, annál kevésbé vagy. Eljön egy pillanat, amikor csak boldogság van, és te nem vagy.